Mindig is gondom volt József Attila Két hexameterével: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!/Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” Valahogy sohasem arra asszociáltam, hogy a halál így is, úgy is elkerülhetetlen – ha tisztességes vagy, ha nem. Inkább egyfajta beletörődést sugallt számomra: a rosszak mindenképp kicsinálnak, teljesen mindegy, hogy te hogy élsz. Aztán meg egyre inkább azt kezdtem látni, hogy csak akkor csinálnak ki, ha nem vagy te is tisztességtelen, hasonlóan azokhoz, akik diktálnak, és hogy csak tisztességtelen eszközök segítségével lehet előbbre jutni, vagy egyáltalán életben maradni.
Egyre erősebbé vált az elmúlt években az a tapasztalat is, hogy a moralitás, de tulajdonképpen a szabálykövető magatartás en bloc veszélyeztetett állatfajjá vált Magyarországon. Ez különösen szembetűnő volt néhány év amerikai tartózkodás után. Sok minden rosszat el lehet mondani az amerikai társadalmi berendezkedésről, nagyhatalmi politikáról stb., de az számomra nyilvánvalóvá vált, hogy a tisztesség, erkölcs, egyenes beszéd manapság is átszövi a társadalom legtöbb szövetét, beleértve az üzleti szférát is. Amerikában például elképzelhetetlen, hogy egy társaságban valaki azzal kérkedjen, hogyan kerüli meg az adótörvényeket, vagy éppen milyen ügyeskedésekkel jut vállalkozásával előre. Aki megteszi, hamar „szalonképtelen” személlyé válik. Egy politikus pedig abba is bele tud bukni – mint ahogy ez a hetekben történt David Paterson New York állambeli kormányzóval –, hogy ingyen elfogad néhány borsos árú jegyet egy Yankees meccsre és azt füllenti, fizetni akart értük.
Visszatérve kicsiny hazánkra, nem nehéz látni, hogy „a capite foetet piscis”, azaz fejétől bűzlik a hal. Nincs olyan nap, amikor ki ne derülne valamilyen gazemberség az országot és annak legnagyobb állami cégeit irányító vezetők köreiből. De vajon a piramisnak az alja, vagy a teteje erősebb? Magától értetődő, hogy a tömegnek olyanná kell válnia, mint amilyenek vezetői, vagy, ahogy a 101. majom esetében is megfigyelték, van egy kritikus tömeg, amelyik meghatározhatja a normát és kijelölheti a fő sodorvonalat, akár össztársadalmi szinten is? Mi a blog megálmodói és létrehozói abban hiszünk, hogy a magyarság képes arra, hogy a tisztességet visszaemelje a magán- és közgondolkodás tudatszintjére és ne kérdés legyen, hanem axióma a tisztesség. Te, Nyájas Olvasó mit gondolsz erről?
Címkék: critical mass, József Attila, tisztesség
- HÁZ-as kérdések női szemmel: Mire való a jólét? – Rövid töprengés színekről, érdemtelenségről és örömről
- Jót tenni jó – tegyen lelke egészségéért
Uraim!
A bloghoz kívánok sok sikert és jókedvet! A cikket remélem sokan olvassák, igen tanuságos!
A piramis aljának kell erősebnek lennie, s a nagy tömegnek elérnie azt, hogy az ő akaratuk, az ő értékeik érvényesüljenek. Ezért fontos az, hogy ne azt várják az emberek, hogy mit mutatnak nekik, milyen normákat állítanak fel nekik, hanem ő maguk állítsák fel a saját normáikat, s ezt próbálják minél szélesebb körre kiterjeszteni. Kezdődjön el ez elsőként mindenkinek a saját háza táján, a családban. A gyereknevelésben. A feleséggel/férjjel való kapcsolatban. A közösségi kapcsolatokban. A munkahelyen. Az öregdiák szervezetekben. A szakkollégiumokban. A lényeg: alulról jöjjön.
És valóban: így is úgy is kiterítenek. Hát terítsenek ki úgy, hogy tisztességesek vagyunk. Mert SOHA nem az itteni világnak tartozunk elszámolással!!!
Szemesnek áll a világ… ma nagyon is. A tisztesség, becsület ma már jelentés nélküli frázisok. J.A.-nak igaza van, tök mindegy, jó vagy-e. Farkastörvények vannak, az erősebb, ravaszabb, aljasabb érvényesül, a szépelgő erkölcscsőszök, ájtatos templombajárók, nagycsaládos balfékek csak pilloghatnak, a világ elmegy mellettük, vagy rosszabb esetben betapossa őket a földbe. Ez van. De azért csak csináljátok, beszéljetek róla, sokat nem ér.
Kedves bandibá!
Bevallom, pár évvel ezelőtt nagyjából ugyan ezekkel a szavakkal oktattam ki erkölcsi kérdéseket firtató ismerőseimet, mint amiket most te használsz. Szentül hittem, hogy a cél a fontos és nem az eszköz. Meg majd hogy a cél szentesíti…
Aztán úgy alakult, hogy csatasorba kellett állnom, a célt kellett szolgálnom. És nem ment. És akkor kioktattak a nálam is erősebbek, a célban jobban hívők.
Picit később meg úgy alakult, hogy legyőztek minket. És jöttek a más célokban hívők és eltapostak mindnyájunkat, mint a kutyát. Most meg a minket legyőzők állnak vesztésre és már nyüszítenek…
Jó lenne ennek véget vetni.
Kellett ez a blog nagyon!
Minden tiszteletem a nemes célé, de József Attila kapcsán azért van itt egy kis félreértés. A két hexameter nem arra utal, hogy minden mindegy. Figyeljünk a sorrendre, nem véletlen, hogy ebben a kis paradoxonban a második a “miért NE”. Itt pontosan arról van szó, hogy a “tisztesség” földi csatározások, megverések és kicsinálások FELETTI kategória.
Csak a költő tisztessége érdekében… Szóval akár mottó is lehetne. Hajrá.
ezt a hexametert legutóbb Eperjes Károly előadásában hallottam egy az Istenes versek előadásban, megrázó élmény volt, tudom mindenkinek ajánlani. mélyen magamba szálltam, valami ilyesmi mozzanatra lenne szükség sok piramis tetején, közepén, vagy alján levő honfitársunknak is.
Késői hozzászólás idegen tollból.
Hamvas Béla: Konfu-ce: Lun yü (1943)
A Mérték. A li sem alulmaradni, sem túlmenni. A középen maradni. A li a kulturált emberi erkölcs, amelynek gyökere a vallásos pietás. A li az őskori élet alapvető vonása. Kínában éppen úgy, mint Indiában, Iránban, Egyiptomban, Görögországban. Az embereknek egymás iránt tanúsított respektusa, amely a magasrendű és békés élet egyetlen feltétele…
Ez az, amit ma a legjobban nélkülözünk. A li mérték, de nem emberi mérték, és nem az ember teremtette. Nem kultúrproduktum. Li csak ott van, ahol valódi vallásosság van. Isteni mérték. Nem lehet önkényesen megváltoztatni. Ez az a mérték, amivel az istenek az ember megmérték és meg fogják mérni… és ugyanazzal a mértékkel mérik ma is.