Családommal lassan egy éve költöztünk be saját, új házunkba. Az építkezés szorongató hónapjait és éveit magunk mögött hagyva, amikor merő kétség voltam, hogy szabad-e így, jó lesz-e így, miért tudunk mi szép házat építeni, amikor más szűkölködik a hétköznapokban, stb.
Szóval mindezek elmúltával egyre jobban ráébredek, hogy mennyi minden megvalósult régi-régi álmaimból: színek, formák, hangulatok, terek. Nagyon szeretem a szép színeket! A RAL színkártya hónapokig a táskámban volt: akármilyen stádiumban volt az építkezés, mindig elgondoltam a végeredményt; a falak, bútorok majdani színeit, a kibontakozó harmóniát. Mostanra szinte minden készen van, összeállt az elgondolt kép. A hónapokig tartó szorongás és aggódás után végre tudok örülni is mindennek.
Az anyagi jólét, amit drága férjem tehetségével és állhatatos munkájával teremtett, és a sok lelki adomány, amivel életünk meg van áldva (több mint tíz éve élünk kitartó szeretetben, három kisgyerekkel), újra és újra arra késztet, hogy keressem, kutassam: mivel, hogyan tudom megszolgálni, kiérdemelni mindezt. A válasz pedig újra és újra ugyanaz: sehogyan. Nem az én érdemem, nem a mi érdemünk, mégha benne is van a személyes igyekezetünk. A ’make a lot’, vagyis keress jól, és a ’save a lot’, vagyis élj mértékletesen, ne pazarold a javaidat tanításokon túl igyekszem nyitott szívvel és szemmel járni, próbálom élni a ’give a lot’ közösségi tanítását is, vagyis visszaadni anyagi és lelki értelemben is a mindenkori közösségeinknek. De a lényeg mégis az, hogy az Úr adta mindezt, és el is veheti bármikor. A jólét, a birtoklás kérdésében tehát két megfontolás vált nagyon fontossá számomra. Először, bár birtokolom ezt a sok szépet, nem függhetek tőlük teljesen. Nagy kihívás az életben, hogy ezt mindig észben tartsam. De érdekes mód szintén nagy kihívás másod sorban, hogy tudjam örömmel fogadni a sok ajándékot és bátran éljek velük – hiszen az Úr adta, nekem, itt és most. Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes foglalja számomra össze a helyes viszonyulást: „Isten dicsőségére szolgál az, ha valaki gond, szorongás és rendetlen szenvedélyek nélkül használja és értékeli az élet javait.”
Szerző: Zsuzsi
Címkék: anyagi jólét, erkölcs, gyarapodás, morál, Thomas Merton
Ez a bejegyzés önigazolásra, lelkiismeret nyugtatgatásra született? Igen, én szívok, nekem nem az a gondom, milyen színű legyen a klotyó fala, hanem, hogy miből vegyek ennivalót – vasárnapra pl. már csak 100 Ft-om maradt. Rajtam miért nincs áldás? Diplomám van, állásom nincs, pedig minden erőmön azon vagyok, találjak valamit…
Zsuzsi, feladtad a leckét.
Pár éve nekem is ezek voltak a legfontosabb gondjaim és baromi nagy fejtörést okozott, hogy kitaláljam, hogyan tudnék segíteni másoknak, meg miért vagyok ilyen szerencsés és hogy megérdemlem-e.
Aztán elvesztettem a munkám, egy életre beteg lett a gyerekem, meghalt egy ember aki fontos volt az életemben, és még sorolhatnám. Kb. két éven keresztül küzdöttem teljesen kilátástalanul. Két diplomával, nyelvtudással, szakmai tapasztalattal végül egy kórház vécéjében kötöttem ki, mint takarító.
Na, innen kell most felállni. Talán sikerül. Vannak jelek.
Egy dologban biztos vagyok: soha az életben többé nem lesznek olyan fontos problémáim, mint amikről most te írtál. Olyan jelentéktelenek talán.
Viszont kellett két év pokoljárás, hogy meglássak egy csomó helyet, ahol szükség van a segítségemre. Hálás vagyok érte.
Neked is, hogy alkalmat adtál ezen elgondolkodni.