Posts Tagged ‘Nokia doboz’

„A bűn a jólét alapja, ha korlátját törvény kiszabja. Igen, ha nagyság kell a népnek, az államban szükség a vétek, mint az éhség kell evéshez. Puszta erénytől nem virágzik föl egy nemzet; s ki visszavágyik az aranykorba, kész-e vajon élni becsületben – de makkon?” /Bernard Mandeville/

Modern korunk jellemzője a szférák szétválasztása. Az új- és modernkorban különválasztjuk a magán- és az egyéb szférákat. A politikai szféra különválasztása Machiavelli nevéhez köthető. A politikát kivonta az általános társadalmi, erkölcsi szabályok alól, megteremtve a politikai erény fogalmát, ami közel sem egyezik a „hétköznapi erényekkel”.

Bernard Mandeville hasonlóan cselekedett a közgazdasággal, de ő még messzebb ment. Nemcsak azt állította, hogy ki kell zárni a hagyományos értelemben vett erkölcsöt a gazdasági szférából, hanem hogy bizonyos személyes vétkek és gyarlóságok szükségesek ahhoz, hogy egy ország gazdasága jól működjön. Alapvető emberi bűnök az alapjai egy jól működő gazdaságnak.

A méhek meséje, avagy a magánvétkek – közhaszon című művében, Mandeville a köznapi életből vett meggyőző példákkal mutatta ki, hogy az ember cselekvéseit csakis önszeretete és szenvedélyei irányítják. Két következtetést von le ebből: egyrészt, hogy az, amit erénynek nevezünk, pusztán az egyik szenvedély győzelme a másik felett. A másik, hogy az emberi vétkek – gőg, kapzsiság, bujaság – teljes kiirtása (azon kívül, hogy lehetetlen) a társadalomra nézve egyenest végzetes volna. Hisz az előrejutást csakis a szenvedélyek kielégítésének vágya motiválja.

„Közgazdaság-etikájában” az egyetlen értékmérő elv a hasznosság, az eredményesség, morális kérdésfeltevéseknek nincs értelme.

Teljesen indokolt az, hogy Mandeville a maga korában a képmutatók provokálására megírta művét. Ám – ahogy ezt előszavában maga írja – nem számított rá, hogy bárki ennek hatására megváltozna, és ha mégis, akkor nem olyan típusú változásra gondolt, mint amit megfigyelhetünk a gazdaság elmúlt száz évében. Műve először 1705-ben röpiratként jelent meg. Ekkor nagy felháborodást keltett, de nem tűnt el a köztudatból. Talán nem véletlen, hogy az 1900-as évektől került ismét elő, mintegy alátámasztásaként a gazdaság és erkölcs nem épp közvetlen viszonyának.

A mai válság döntően erkölcs nélküli, mohó emberek munkálkodásának „gyümölcse”, akiknek fókusza, horizontja nem haladja meg egy Nokia doboz méretét. A többségnek azonban abban kell hinnie, hogy csak a tisztességes gazdálkodás hoz fellendülést és tartós, általános jólétet. Ehhez el kell érni, hogy a többség végre felébredjen… Szóval majomkodjunk…

Dobai Eszter