Az egészséges magyar össztársadalmi lét revitalizációjának fundamentumáról: nyilvánvaló, hogy mindehhez elengedhetetlen egy szükséges mértékű morális kohézió; már csak arra a kérdésre kell választ kapjunk, hogy vajon ez a kívánatos méretű erkölcsi töltet hogyan alakulhat ki az egyén szintjén?
Az individuumok birtokolt moralitásából következik ugyanis az össztársadalmi erkölcs evolúciója.
Az egyén nem rendelkezik ab ovo moralitással. Ez nem veleszületett tulajdonság. Ezt meg kell tanulni, el kell sajátítani. Az ember folyamatos neveltetés által képes csak arra, hogy felvértezze magát a moralitás páncéljával. Ezen attitűd pedig permanens gondozást igényel, megakadályozva ezzel a szellem erkölcsi sorvadását.
Az egyéni és össztársadalmi morált pedig csakis egy ún. intellektuális elit tudja megteremteni: a szellem erejével. Ez az elit azonban ma Magyarországon csak virtuálisan van velünk. Az elmúlt évtizedek történelme jórészt irtotta az egészséges intellektust. A jelen „értelmiségi halmaza” inkább abban (is) mesterkedik, hogy kimenekítse az így vagy úgy megszerzett vagyonát valamelyik adóparadicsomba. És persze ennek eredményeképpen itthon nem fizet adót. Ez a gazdasági offshore. De nem elég, hogy nem fizet adót: a többiek által összekapart kasszát még ráadásul csapolja is. A „resztlinek” meg marad az iszony.
És a haza fiatal, felnövekvő, potenciális szellemi krémje menekül. Viszi magával tudását és erkölcsi tartását is. Külföldre menekül – ha tud – a jelen magyar valóságától. Iszonyodik az itt egzisztáló virtuális arisztokráciától, akik nem tűrvén a valódi konkurenciát nem oly rég fel is szólították őket a távozásra. Mindezzel a gazdasági offshore művelői megalapoztak a szellemi és morális offshore-nak is. Azért, hogy a gumilövedékek árnyékában ők és csakis ők maradhassanak itt: a virtuális „előkelőségek”, a virtuális intellektusukkal, a virtuális gerincükkel, a mára már de facto virtuális Magyarországon.
De az ifjú tehetségeknek most elő kell lépniük, vissza kell jönniük és vissza kell hozniuk a külhoni „inas évek” alatt megszerzett tudást és tapasztalatot. Nemet kell mondaniuk a rájuk kényszerített szellemi és morális offshore-ra. Nemet kell mondaniuk minderre, mert újfent meg kell teremteni hazánk szellemi pilléreit. Valahogy úgy, ahogy 1848. március 15-én kezdődött: minimum intellektuális forradalom kell!
Mert bizton állíthatjuk, hogy a jelen magyar fiataljai is úgy szeretnének majd egyszer meghalni, ahogyan Kant tette. Aki utolsó leheletével állítólag így szólt: „Es ist gut.” – „Minden jól van.” Márpedig ha ebben a pillanatban kellene Magyarországon meghalni, senkinek sem ez a mondat jutna eszébe mielőtt eltávozik…
Keresztény Zoltán
Címkék: haza, Kant, morális, offshore, szellemi elit, tehetség
Nagy vonalakban egyetértek az írással, de azért plebejus vérem zsigerből lázad az olyan kitétel ellen, hogy “az egyéni és össztársadalmi morált pedig csakis egy ún. intellektuális elit tudja megteremteni: a szellem erejével.”
Szerintem sok olyan ember él ebben az országban, akikre felnézhetünk, akikre büszkék lehetünk, akik erkölcsi példát mutatnak. Hogy ők nem az elithez tartoznak, illetve az elitben ilyen embert találni nehéz, ez baj. De alaposan töröm az agyam, és egyszerűen nem jut eszembe olyan állam az emberi civilizáció története során, ahol az elit erkölcsi példát mutatott volna.