You Are Viewing tisztesség

HÁZ-as kérdések női szemmel: Mire való a jólét? – Rövid töprengés színekről, érdemtelenségről és örömről

Posted By admin on június 9th, 2010

Családommal lassan egy éve költöztünk be saját, új házunkba. Az építkezés szorongató hónapjait és éveit magunk mögött hagyva, amikor merő kétség voltam, hogy szabad-e így, jó lesz-e így, miért tudunk mi szép házat építeni, amikor más szűkölködik a hétköznapokban, stb.

Szóval mindezek elmúltával egyre jobban ráébredek, hogy mennyi minden megvalósult régi-régi álmaimból: színek, formák, hangulatok, terek. Nagyon szeretem a szép színeket! A RAL színkártya hónapokig a táskámban volt: akármilyen stádiumban volt az építkezés, mindig elgondoltam a végeredményt; a falak, bútorok majdani színeit, a kibontakozó harmóniát. Mostanra szinte minden készen van, összeállt az elgondolt kép. A hónapokig tartó szorongás és aggódás után végre tudok örülni is mindennek.

Az anyagi jólét, amit drága férjem tehetségével és állhatatos munkájával teremtett, és a sok lelki adomány, amivel életünk meg van áldva (több mint tíz éve élünk kitartó szeretetben, három kisgyerekkel), újra és újra arra késztet, hogy keressem, kutassam: mivel, hogyan tudom megszolgálni, kiérdemelni mindezt. A válasz pedig újra és újra ugyanaz: sehogyan. Nem az én érdemem, nem a mi érdemünk, mégha benne is van a személyes igyekezetünk. A ’make a lot’, vagyis keress jól, és a ’save a lot’, vagyis élj mértékletesen, ne pazarold a javaidat tanításokon túl igyekszem nyitott szívvel és szemmel járni, próbálom élni a ’give a lot’ közösségi tanítását is, vagyis visszaadni anyagi és lelki értelemben is a mindenkori közösségeinknek. De a lényeg mégis az, hogy az Úr adta mindezt, és el is veheti bármikor.  A jólét, a birtoklás kérdésében tehát két megfontolás vált nagyon fontossá számomra. Először, bár birtokolom ezt a sok szépet, nem függhetek tőlük teljesen. Nagy kihívás az életben, hogy ezt mindig észben tartsam. De érdekes mód szintén nagy kihívás másod sorban, hogy tudjam örömmel fogadni a sok ajándékot és bátran éljek velük – hiszen az Úr adta, nekem, itt és most. Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes foglalja számomra össze a helyes viszonyulást: „Isten dicsőségére szolgál az, ha valaki gond, szorongás és rendetlen szenvedélyek nélkül használja és értékeli az élet javait.”

Szerző: Zsuzsi

Jót tenni jó – tegyen lelke egészségéért

Posted By majooom on április 13th, 2010

Ha korunkban valaki megalapítaná a Magyar Erkölcsösök Pártját, vagy valami hasonló nevű formációt, biztosan azt gondolná a nagyérdemű, hogy itt most valami középkategóriás, közéleti paródiáról van szó. Az „erkölcs”-szót idézőjelek nélkül ma már szinte senki sem írja le, mit is kezdhetne a fogalommal a cinikus korszellem. Ha nem a fonákjára fordítja. Mikor irodalomórán Petőfiék „Közbátorsági Bizottmányáról” tanítottam, a kamaszok majd kiestek a padból a nevetéstől, nehéz volt megértetni velük, hogy, de igen, tényleg komolyan gondolták az ifjak.

Persze „régi kor árnya felé visszaborongni mit ér”, különben is, az „erkölcsi elferdülés” (azaz a tisztességtelenség, árulás, csalás, ahogy tetszik) nagyjából egy idős az emberiséggel, legfeljebb a tünetek változnak (no meg az „intenzitás”). Még ha a legaktuálisabb korrupciós botrányok csípik is legfájdalmasabban a szemünket. Betegség ez is, különösen fertőz befolyásos, „elit” körökben, melyek természetesen „valamilyen erkölcs”, „valamilyen értékek” nevében garázdálkodnak.

Betegség tehát, nem a lélek természetes állapota. Ha valaki harmóniában van önmagával, a külvilággal, úgy általában az élettel, akkor nincs igénye arra, hogy irreális vagyont-hatalmat-karriert felhalmozzon, birtokoljon. Tehát ennek érdekében nem is fog senkit és semmit tönkretenni, kinyírni vagy megnyomorítani. Régi közhely, hogy a hatalom részegít, de az analógia vitathatatlan – az alkoholmámorból is nehéz kitörni, vagy a kábítószer-függőségből, pedig mindenki tudja, hogy a csalóka élvezet mennyire káros. Ma már kampányt kell folytatni a test egészégének megőrzéséért is – miért lenne ez másképp a lélekkel?

Igen, kell a „megtisztulás”, de nem elég, ha egy erkölcstanilag hiperszofisztikált „elit” kinevezi magát „erkölcsösnek”, és ezt még filológiai jegyzetekkel is alátámasztja. (Persze a műveltség fontos. De a megújuláshoz kevés.) Mi kell hát?

Egészséges lélek – a társadalom minden szintjén. Igen, a vezetők felelőssége nagy, hatásuk kétségtelen. Valóban sokat segítene, ha – mi az, hogy, nagyon is – szívügyüknek tekintenék a tisztességtelenség nevű betegségtől már áttéteket hordozó társadalom kezelését. De a repülőn is először a saját oxigénmaszkunkat kell feltenni, ha segíteni akarunk.

Retorikától az istenadta nép nem lesz lelkesebb, annyiszor becsapták már. Minél vérmesebben prédikál valaki, annál gyanúsabb. Példamutatás kell, ezenkívül pedig olyan programok, melyek során az emberek (elsősorban a fiatalok) közvetlenül megtapasztalják, milyen (felemelő!) érzés jót tenni – másokkal. Önkéntesekre lenne szükség számos területen – például árvaházakban, szociális otthonokban, hajléktalanszállókon. Nemcsak az ott élők helyzetén könnyíthetnének a segítők, de „üdvös mellékhatásként” megtapasztalhatnák az „adás” semmihez sem hasonlítható gesztusát. (Ha ezt valaki megéli, többé nincs szüksége kábító pótszerekre.) Kikerülhetetlen lépés, ha a cél az, hogy az „erkölcs” ne valami felülről adagolt absztrakció, hanem a társadalom minden rétegét meghatározó, belső meggyőződés és életforma legyen. Hogy személyes kétely ébredjen az egyes emberben, mikor a tévében elhangzik a jelszó: törődj magaddal…

Szerző: Sulyok Blanka

Nemszeretem hexameter, avagy bűzlik a piramis teteje

Posted By Unkabéka on március 8th, 2010

Mindig is gondom volt József Attila Két hexameterével: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!/Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” Valahogy sohasem arra asszociáltam, hogy a halál így is, úgy is elkerülhetetlen – ha tisztességes vagy, ha nem. Inkább egyfajta beletörődést sugallt számomra: a rosszak mindenképp kicsinálnak, teljesen mindegy, hogy te hogy élsz. Aztán meg egyre inkább azt kezdtem látni, hogy csak akkor csinálnak ki, ha nem vagy te is tisztességtelen, hasonlóan azokhoz, akik diktálnak, és hogy csak tisztességtelen eszközök segítségével lehet előbbre jutni, vagy egyáltalán életben maradni.

Egyre erősebbé vált az elmúlt években az a tapasztalat is, hogy a moralitás, de tulajdonképpen a szabálykövető magatartás en bloc veszélyeztetett állatfajjá vált Magyarországon. Ez különösen szembetűnő volt néhány év amerikai tartózkodás után. Sok minden rosszat el lehet mondani az amerikai társadalmi berendezkedésről, nagyhatalmi politikáról stb., de az számomra nyilvánvalóvá vált, hogy a tisztesség, erkölcs, egyenes beszéd manapság is átszövi a társadalom legtöbb szövetét, beleértve az üzleti szférát is. Amerikában például elképzelhetetlen, hogy egy társaságban valaki azzal kérkedjen, hogyan kerüli meg az adótörvényeket, vagy éppen milyen ügyeskedésekkel jut vállalkozásával előre. Aki megteszi, hamar „szalonképtelen” személlyé válik. Egy politikus pedig abba is bele tud bukni – mint ahogy ez a hetekben történt David Paterson New York állambeli kormányzóval –, hogy ingyen elfogad néhány borsos árú jegyet egy Yankees meccsre és azt füllenti, fizetni akart értük.

Visszatérve kicsiny hazánkra, nem nehéz látni, hogy „a capite foetet piscis”, azaz fejétől bűzlik a hal. Nincs olyan nap, amikor ki ne derülne valamilyen gazemberség az országot és annak legnagyobb állami cégeit irányító vezetők köreiből. De vajon a piramisnak az alja, vagy a teteje erősebb? Magától értetődő, hogy a tömegnek olyanná kell válnia, mint amilyenek vezetői, vagy, ahogy a 101. majom esetében is megfigyelték, van egy kritikus tömeg, amelyik meghatározhatja a normát és kijelölheti a fő sodorvonalat, akár össztársadalmi szinten is?  Mi a blog megálmodói és létrehozói abban hiszünk, hogy a magyarság képes arra, hogy a tisztességet visszaemelje a magán- és közgondolkodás tudatszintjére és ne kérdés legyen, hanem axióma a tisztesség. Te, Nyájas Olvasó mit gondolsz erről?