Archive for március, 2010

Erkölcs a Nokia dobozon kívül és belül?

Posted By admin on március 30th, 2010

„A bűn a jólét alapja, ha korlátját törvény kiszabja. Igen, ha nagyság kell a népnek, az államban szükség a vétek, mint az éhség kell evéshez. Puszta erénytől nem virágzik föl egy nemzet; s ki visszavágyik az aranykorba, kész-e vajon élni becsületben – de makkon?” /Bernard Mandeville/

Modern korunk jellemzője a szférák szétválasztása. Az új- és modernkorban különválasztjuk a magán- és az egyéb szférákat. A politikai szféra különválasztása Machiavelli nevéhez köthető. A politikát kivonta az általános társadalmi, erkölcsi szabályok alól, megteremtve a politikai erény fogalmát, ami közel sem egyezik a „hétköznapi erényekkel”.

Bernard Mandeville hasonlóan cselekedett a közgazdasággal, de ő még messzebb ment. Nemcsak azt állította, hogy ki kell zárni a hagyományos értelemben vett erkölcsöt a gazdasági szférából, hanem hogy bizonyos személyes vétkek és gyarlóságok szükségesek ahhoz, hogy egy ország gazdasága jól működjön. Alapvető emberi bűnök az alapjai egy jól működő gazdaságnak.

A méhek meséje, avagy a magánvétkek – közhaszon című művében, Mandeville a köznapi életből vett meggyőző példákkal mutatta ki, hogy az ember cselekvéseit csakis önszeretete és szenvedélyei irányítják. Két következtetést von le ebből: egyrészt, hogy az, amit erénynek nevezünk, pusztán az egyik szenvedély győzelme a másik felett. A másik, hogy az emberi vétkek – gőg, kapzsiság, bujaság – teljes kiirtása (azon kívül, hogy lehetetlen) a társadalomra nézve egyenest végzetes volna. Hisz az előrejutást csakis a szenvedélyek kielégítésének vágya motiválja.

„Közgazdaság-etikájában” az egyetlen értékmérő elv a hasznosság, az eredményesség, morális kérdésfeltevéseknek nincs értelme.

Teljesen indokolt az, hogy Mandeville a maga korában a képmutatók provokálására megírta művét. Ám – ahogy ezt előszavában maga írja – nem számított rá, hogy bárki ennek hatására megváltozna, és ha mégis, akkor nem olyan típusú változásra gondolt, mint amit megfigyelhetünk a gazdaság elmúlt száz évében. Műve először 1705-ben röpiratként jelent meg. Ekkor nagy felháborodást keltett, de nem tűnt el a köztudatból. Talán nem véletlen, hogy az 1900-as évektől került ismét elő, mintegy alátámasztásaként a gazdaság és erkölcs nem épp közvetlen viszonyának.

A mai válság döntően erkölcs nélküli, mohó emberek munkálkodásának „gyümölcse”, akiknek fókusza, horizontja nem haladja meg egy Nokia doboz méretét. A többségnek azonban abban kell hinnie, hogy csak a tisztességes gazdálkodás hoz fellendülést és tartós, általános jólétet. Ehhez el kell érni, hogy a többség végre felébredjen… Szóval majomkodjunk…

Dobai Eszter

Posted in etika
Comments (5)

Jókor, jó helyen

Posted By admin on március 23rd, 2010

Bevallom, hogy Gyurcsány Ferencet tehetséges szónoknak, kiváló színésznek és ügyes manipulátornak, a szűk hazai mezőny egyik zsenijének tartom. Lehet, hogy ezt egyesek, főleg akik ismernek engem, problémásnak gondolják, de valószínűnek tartom, hogy ennél sokkal nagyobb problémák is nehezítik az életüket, tehát nem nagyon foglalkoznak majd az enyémmel. Megnyugtatásul közlöm, hogy beismerő vallomásom ennyiben ki is merül. Sajnálom, hogy a Gyurcsány nevű ember egyéb képességeit nem áll módomban őszintén dicsérni. Ami vele, meg a mostani évértékelésével kapcsolatban leginkább zavar, az a szenvedélyes igazságbeszédként emlegetett, immár CD-n megvásárolható valami.

Egy példával érzékeltetném, hogy mi okozza zavaromat.

Tegyük fel, hogy egy bűnbanda vezére elhatározza, hogy jó útra tér, ráadásul megpróbálja az egész bandát megtéríteni, de legalább tudatni velük, hogy a dolgok nem mehetnek úgy tovább, mint azelőtt. Ezért aztán szenvedélyesen beismeri az elkövetett bűnöket, társai fejére olvassa a kapzsiságukat, hazugságaikat, gátlástalanságukat, cinkosságukat. Tegyük fel, hogy erre a beszédre nagy nyilvánosság előtt kerül sor. Olyan emberek előtt, akiket a bűnbanda korábban kirabolt, becsapott, megalázott, félrevezetett. A példa drámaiságát emelve tegyük fel, hogy a vallomást követően a bandavezér a nagy nyilvánosság, mint ítélőszék kezébe adja a sorsát. Ezt szerintem úgy hívják, hogy beismerő vallomás, amit aztán lehet költői túlzással szenvedélyes igazságbeszédként emlegetni.

Bonyolítsuk meg a példát egy kicsit azzal a variációval, hogy a beszédre nem nagy nyilvánosság előtt kerül sor. Tegyük fel, hogy a világtól jól elrejtett rablótanyán összegyűlik a banda krémje, ahol régi jó szokás szerint marakodnak a koncon. Nem is feltétlenül a zsákmányolt koncon, hanem amit majd ezután fognak zsákmányolni. A bandavezér azonban tudja, hogy nem lesz konc, mert már egyszerűen nincs kit kifosztani. Helyzete enyhén szólva is kényes, hiszen ő maga hitegetett és ígért eddig a legtöbbet, most tehát jogosan kérik rajta számon a programot. Ekkor váratlanul – vagy jó előre megkoreografált módon – elpattan nála egy húr és elmondja ugyan azt a jó útra terelni szándékozó beszédet, mint amit a példa elején nagy nyilvánosság előtt mondott volna el. Ezt hívják úgy, hogy valaki zsarolja a társait.

A beszéd ugyan az, csak a körülmények mások. Bizony, nehéz dolog erkölcsös útra térni. Ahhoz jókor jó helyen kell lenni…

Gary Hoon

Posted in igazság
Comments (0)

A szellemi és morális offshore anatómiája

Posted By admin on március 15th, 2010

Az egészséges magyar össztársadalmi lét revitalizációjának fundamentumáról: nyilvánvaló, hogy mindehhez elengedhetetlen egy szükséges mértékű morális kohézió; már csak arra a kérdésre kell választ kapjunk, hogy vajon ez a kívánatos méretű erkölcsi töltet hogyan alakulhat ki az egyén szintjén?

Az individuumok birtokolt moralitásából következik ugyanis az össztársadalmi erkölcs evolúciója.

Az egyén nem rendelkezik ab ovo moralitással. Ez nem veleszületett tulajdonság. Ezt meg kell tanulni, el kell sajátítani. Az ember folyamatos neveltetés által képes csak arra, hogy felvértezze magát a moralitás páncéljával. Ezen attitűd pedig permanens gondozást igényel, megakadályozva ezzel a szellem erkölcsi sorvadását.

Az egyéni és össztársadalmi morált pedig csakis egy ún. intellektuális elit tudja megteremteni: a szellem erejével. Ez az elit azonban ma Magyarországon csak virtuálisan van velünk. Az elmúlt évtizedek történelme jórészt irtotta az egészséges intellektust. A jelen „értelmiségi halmaza” inkább abban (is) mesterkedik, hogy kimenekítse az így vagy úgy megszerzett vagyonát valamelyik adóparadicsomba. És persze ennek eredményeképpen itthon nem fizet adót. Ez a gazdasági offshore. De nem elég, hogy nem fizet adót: a többiek által összekapart kasszát még ráadásul csapolja is. A „resztlinek” meg marad az iszony.

És a haza fiatal, felnövekvő, potenciális szellemi krémje menekül. Viszi magával tudását és erkölcsi tartását is. Külföldre menekül – ha tud – a jelen magyar valóságától. Iszonyodik az itt egzisztáló virtuális arisztokráciától, akik nem tűrvén a valódi konkurenciát nem oly rég fel is szólították őket a távozásra. Mindezzel a gazdasági offshore művelői megalapoztak a szellemi és morális offshore-nak is. Azért, hogy a gumilövedékek árnyékában ők és csakis ők maradhassanak itt: a virtuális „előkelőségek”, a virtuális intellektusukkal, a virtuális gerincükkel, a mára már de facto virtuális Magyarországon.

De az ifjú tehetségeknek most elő kell lépniük, vissza kell jönniük és vissza kell hozniuk a külhoni „inas évek” alatt megszerzett tudást és tapasztalatot. Nemet kell mondaniuk a rájuk kényszerített szellemi és morális offshore-ra. Nemet kell mondaniuk minderre, mert újfent meg kell teremteni hazánk szellemi pilléreit. Valahogy úgy, ahogy 1848. március 15-én kezdődött: minimum intellektuális forradalom kell!

Mert bizton állíthatjuk, hogy a jelen magyar fiataljai is úgy szeretnének majd egyszer meghalni, ahogyan Kant tette. Aki utolsó leheletével állítólag így szólt: „Es ist gut.” – „Minden jól van.” Márpedig ha ebben a pillanatban kellene Magyarországon meghalni, senkinek sem ez a mondat jutna eszébe mielőtt eltávozik…

Keresztény Zoltán

Posted in morális válság
Comments (1)

Nemszeretem hexameter, avagy bűzlik a piramis teteje

Posted By Unkabéka on március 8th, 2010

Mindig is gondom volt József Attila Két hexameterével: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!/Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” Valahogy sohasem arra asszociáltam, hogy a halál így is, úgy is elkerülhetetlen – ha tisztességes vagy, ha nem. Inkább egyfajta beletörődést sugallt számomra: a rosszak mindenképp kicsinálnak, teljesen mindegy, hogy te hogy élsz. Aztán meg egyre inkább azt kezdtem látni, hogy csak akkor csinálnak ki, ha nem vagy te is tisztességtelen, hasonlóan azokhoz, akik diktálnak, és hogy csak tisztességtelen eszközök segítségével lehet előbbre jutni, vagy egyáltalán életben maradni.

Egyre erősebbé vált az elmúlt években az a tapasztalat is, hogy a moralitás, de tulajdonképpen a szabálykövető magatartás en bloc veszélyeztetett állatfajjá vált Magyarországon. Ez különösen szembetűnő volt néhány év amerikai tartózkodás után. Sok minden rosszat el lehet mondani az amerikai társadalmi berendezkedésről, nagyhatalmi politikáról stb., de az számomra nyilvánvalóvá vált, hogy a tisztesség, erkölcs, egyenes beszéd manapság is átszövi a társadalom legtöbb szövetét, beleértve az üzleti szférát is. Amerikában például elképzelhetetlen, hogy egy társaságban valaki azzal kérkedjen, hogyan kerüli meg az adótörvényeket, vagy éppen milyen ügyeskedésekkel jut vállalkozásával előre. Aki megteszi, hamar „szalonképtelen” személlyé válik. Egy politikus pedig abba is bele tud bukni – mint ahogy ez a hetekben történt David Paterson New York állambeli kormányzóval –, hogy ingyen elfogad néhány borsos árú jegyet egy Yankees meccsre és azt füllenti, fizetni akart értük.

Visszatérve kicsiny hazánkra, nem nehéz látni, hogy „a capite foetet piscis”, azaz fejétől bűzlik a hal. Nincs olyan nap, amikor ki ne derülne valamilyen gazemberség az országot és annak legnagyobb állami cégeit irányító vezetők köreiből. De vajon a piramisnak az alja, vagy a teteje erősebb? Magától értetődő, hogy a tömegnek olyanná kell válnia, mint amilyenek vezetői, vagy, ahogy a 101. majom esetében is megfigyelték, van egy kritikus tömeg, amelyik meghatározhatja a normát és kijelölheti a fő sodorvonalat, akár össztársadalmi szinten is?  Mi a blog megálmodói és létrehozói abban hiszünk, hogy a magyarság képes arra, hogy a tisztességet visszaemelje a magán- és közgondolkodás tudatszintjére és ne kérdés legyen, hanem axióma a tisztesség. Te, Nyájas Olvasó mit gondolsz erről?

Posted in tisztesség
Comments (7)